A nemzeti himnusz szerzője Andrei Muresanu (1816-1863), romantikus költő, újságíró, fordító, az 1848-as forradalmi időszak kiemelkedő alakja. A himnusz megzenésítője Anton Pann (1796-1854), széles műveltségű költő és néprajztudós, énekes és zene tankönyvek szerzője.
     Andrei Muresanu "Un rãsunet" című költeményét, mely az 1848-as forradalom idején íródott és jelent meg kiadásban, mindössze néhány nap alatt zenésítették meg, ugyanis 1848 június 29-én adták elő először Râmnicu Vâlcea-ban (Havasalföldön a forradalom június 11-én robbant ki).
     A költeményt himnuszként fogadják el "Desteaptã-te, române!" címen, méltán kiérdemelve hírnevét az erélyes és tettre késztető üzenetnek köszönhetően. 1848 óta a "Desteaptã-te, române!" a románok kedvelt dala, melyből a mostoha történelemi viszonyok között, a Függetlenségi Háború idején valamint az első és második világháborúban mindig erőt merítethettek. Az augusztus 23 után bekövetkező válságos időkben, mikor az államcsínyt követően Románia Hitler Németországa ellen fordult, a Szövetségesek oldalán folytatva a harcot, a himnusz, melyet a nemzeti rádió is közvetített, váratlanul ezrek ajakán csendült fel, lázban tartva az egész országot.
     Hasonlóan történt 1989 december 22-én is, a kommunista rendszer ellen kirobbant forradalomkor; a himnusz felcsendült az utcákon végigvonuló óriási embertömegek nyomán, elűzvén a halálfélelmet és egyesítvén a népet, kit egyazon nemes érzelem fűtött. Igy a költemény nemzeti himnusszá való előléptetése a tüntetők rettentő nyomásának hatására következett be, nem pedig külső beavatkozás folytán.
     A "Desteaptã-te, române!" himnusz üzenete egyidőben társadalmi és nemzeti jellegű; társadalmi jellegű, mivel örökös éberséget követel a haladás biztosításának érdekében; nemzeti jellegű, ugyanis az éberség felélesztését a történelmi hagyománnyal kapcsolja össze.
     A himnuszban kifejezésre jut ez a magasztos "most vagy soha", amely minden nemzet himnuszában megtalálható, kezdve a "paion"-tól, mellyel a görögök a Marathon-i és Salamina-i csatákat vívták, a nagy francia forradalom Marseillaiséig. A nemzeti sorsra való hivatkozás a legmagasabb csúcs amelyet egy nemzet elérhet az istenség felé való szárnyalásában. Ez a "most vagy soha" egyesít minden éltető erőt és teljes mértékben mozgósít. Románia nemzeti himnusza több szakaszból áll, melyek közül az első négyet ünnepélyes alkalmakkor mindig el szokták énekelni.
     A román nép egy másik kedves dala a "Hora Unirii", melyet a híres költő Vasile Alecsandri írt 1855-ben és a Fejedelemségek Egyesülésekor (1859) énekeltek, és amely általában minden olyan alkalomkor elhangzik, amikor a román nép harmóniára és az egység megteremtésére vágyik. A körtánc (hora) szintén régi szokás, a szellemi közösséget, az egyenlőséget és a román nemzet együttélési vágyát jelképezi.