A nemzeti
himnusz szerzője Andrei Muresanu (1816-1863), romantikus
költő, újságíró, fordító,
az 1848-as forradalmi időszak kiemelkedő alakja.
A himnusz megzenésítője Anton Pann (1796-1854),
széles műveltségű költő
és néprajztudós, énekes és
zene tankönyvek szerzője.
Andrei Muresanu "Un rãsunet"
című költeményét, mely az
1848-as forradalom idején íródott és
jelent meg kiadásban, mindössze néhány
nap alatt zenésítették meg, ugyanis 1848
június 29-én adták elő először
Râmnicu Vâlcea-ban (Havasalföldön a
forradalom június 11-én robbant ki).
A költeményt himnuszként
fogadják el "Desteaptã-te, române!"
címen, méltán kiérdemelve hírnevét
az erélyes és tettre késztető
üzenetnek köszönhetően. 1848 óta
a "Desteaptã-te, române!" a románok
kedvelt dala, melyből a mostoha történelemi
viszonyok között, a Függetlenségi Háború
idején valamint az első és második
világháborúban mindig erőt merítethettek.
Az augusztus 23 után bekövetkező válságos
időkben, mikor az államcsínyt követően
Románia Hitler Németországa ellen fordult,
a Szövetségesek oldalán folytatva a harcot,
a himnusz, melyet a nemzeti rádió is közvetített,
váratlanul ezrek ajakán csendült fel, lázban
tartva az egész országot.
Hasonlóan történt
1989 december 22-én is, a kommunista rendszer ellen
kirobbant forradalomkor; a himnusz felcsendült az utcákon
végigvonuló óriási embertömegek
nyomán, elűzvén a halálfélelmet
és egyesítvén a népet, kit egyazon
nemes érzelem fűtött. Igy a költemény
nemzeti himnusszá való előléptetése
a tüntetők rettentő nyomásának
hatására következett be, nem pedig külső
beavatkozás folytán.
A "Desteaptã-te,
române!" himnusz üzenete egyidőben
társadalmi és nemzeti jellegű; társadalmi
jellegű, mivel örökös éberséget
követel a haladás biztosításának
érdekében; nemzeti jellegű, ugyanis az
éberség felélesztését a
történelmi hagyománnyal kapcsolja össze.
A himnuszban kifejezésre
jut ez a magasztos "most vagy soha", amely minden
nemzet himnuszában megtalálható, kezdve
a "paion"-tól, mellyel a görögök
a Marathon-i és Salamina-i csatákat vívták,
a nagy francia forradalom Marseillaiséig. A nemzeti
sorsra való hivatkozás a legmagasabb csúcs
amelyet egy nemzet elérhet az istenség felé
való szárnyalásában. Ez a "most
vagy soha" egyesít minden éltető
erőt és teljes mértékben mozgósít.
Románia nemzeti himnusza több szakaszból
áll, melyek közül az első négyet
ünnepélyes alkalmakkor mindig el szokták
énekelni.
A román nép egy
másik kedves dala a "Hora Unirii", melyet
a híres költő Vasile Alecsandri írt
1855-ben és a Fejedelemségek Egyesülésekor
(1859) énekeltek, és amely általában
minden olyan alkalomkor elhangzik, amikor a román nép
harmóniára és az egység megteremtésére
vágyik. A körtánc (hora) szintén
régi szokás, a szellemi közösséget,
az egyenlőséget és a román nemzet
együttélési vágyát jelképezi.
|